Darvas Krisztina, lelkes elnökségi tagunknak köszönhetően egy kisebb csapatnak alkalma nyílt betekintést nyerni a Pusztazámoron 2000-ben 91 hektáros területen létesült Regionális Hulladékkezelő Központ működésébe.

Személyesen az a nagyon kedves ember vezetett minket körbe, aki tervezte a létesítményt és a megépülése óta itt dolgozik (most már nyugdíjasként). A teljes hulladéklerakót már akkor az EU szabályoknak megfelelően tervezte meg és történt a megépítése. 

Egy bevezető kisfilm és néhány érdekes számadat - pl. évente annyi szemetet termelünk, hogy beterítené a Margit-szigetet 5 méter magasságban - után körbe sétáltuk a területet, melyen láthattunk már rekultivált területet, épp lerakóként üzemelő részt, valamint a leendő, még megalapozásra váró hulladéklerakó részt. Ide érkezik be a zöldhulladék is műanyag zsákokban. Ezt többször rostálják, végül a komposztot egyben átadják egy cégnek, akik a hasznosításával foglalkoznak. Láttunk több, a földből kiálló gázcsövet. Ezek vezetik ki a lebomló hulladék során keletkező gázt, melyet szintén hasznosítanak. 

Séta alatt olyan érzése volt az embernek, mintha a természetben kirándulna, vagy akár a vízparton lenne a rengeteg sirály láttán. Nem volt az a nagy bűz, melyre az ember számít egy ilyen helyen. Jó volt megtapasztalni, hogy a keletkezett hulladék 'jó kezekben' van, de azért cél a mennyiség csökkentése kell legyen.

Ami sokunk számára a területre érkezve megdöbbentő, egyben csodálatos látvány volt és elkalandoztatta a figyelmünket: az az 50-60 gólya, akik ott fészkeltek (vagy épp próbáltak fészket rakni) a hétköznapokon igen forgalmas helyen, közvetlen az épületek melletti oszlopokon, ahol a kukásautók járnak ki be a területre. 

A látogatás végén tudásban és élményekben gazdagabban mentünk mindannyian haza.

Sok szeretettel egy-két kép a kirándulásról.